"Megalakulni". Ez a legizgalmasabb része ismeretlenek ismerőssé válásának. Az én megalakulásom sem volt hétköznapi hogyan is lehetett volna egy nemhétköznapi emberrel. Azóta ezt sok-sok haverom alá tudja támasztani. Este 10-kor a Hula-Hula afterpartyn nem ritka látvány amint matarészeg csajok/pasik próbálják az épphogynem eszméletlen barátaikat járni tanítani. Ha éppen olyanod van, jókat lehet mozizni.....Barátnőimmel pont ezt csináltuk amikor egy kalapos, szakállas félmeztelen figura elvonta a figyelmünket és valami érthetetlen okból franciául kezdett valamit magyarázni. Gyorsan tisztázódott, hogy azzal nem sokra megyünk, váltottunk hát mi magyarból a pasi pedig franciából angolra. Annyira vicces volt és annyira tök mindegy merre megyünk tovább, hát hagytuk magunkat szórakoztatni vadonatúj barátunk által aki nem kevés mojitót fogyasztott el addigra. Már a megjelenése is egészen más volt mint a többieké általában.....a korát pedig belőhetetlennek éreztem. Komoly koncentrációt igényelt követni csapongó gondolatmenetét :-) 

Na most.....a Hula-Hula Beachbár Hvar egyik legnépszerűbb beachparty helye kb. 15 perc sétára a kikötőtől. A sziklákat nagy fehér matracos ágyakkal építik be amit a délután 5-kor elinduló brutál jó zene beindulásakor hátrahagynak az emberek, hogy a szintén sziklákat befedő lépcsőzetes stégen kezdjenek bele az őrületes bulizásba. A bár pálmalevéllel fedett, a pincérek "arcok". A kaja is egészen jó, de a koktélokat nem űbereli. A házi dj. Active Line Six már az első alkalommal felkeltette érdeklődésünket, na nem a megjelenésével (mert ha létezik antidj típus....hát akkor ő az) hanem a kurva jó zenéjével. Azóta persze már országos cimbik lettünk. 10-kor vége a bulinak hiszen a környék tele van kisebb-nagyobb villákkal és hát ez az egyezség.....De nem is baj ez hiszen ha jól elkaptad a fonalat akkor az azt jelenti, hogy még mindig fürdőruhában és szarongban vagy szóval mielőtt folytatnád az éjszakát haza kellene menni minimum ruhát cserélni. Ez vagy összejön vagy nem, tényleg. 

Aznap például nem jött össze. A 15 perces séta vissza a városba nem emlékszem pontosan, de kb. egy órás lett. Kérdés-felelet.....hiszen volt kérdésem bőven. Addigra már megtudtam, hogy egy igazi hvari benszülöttel sodort össze a jó sors. Közben egy kis témahangsúlyozó megálló. Szép lassan megtudtam pár dolgot erről a fura figuráról (továbbiakban S.) többek között, hogy ő halász. A halászokról valahogy más fogalmaim vannak/voltak általában. Hát gondolhatjátok, teljesen izgalomba jöttem mert ahogyan más helyeken is ha tehetem elmegyek halászni ha van rá lehetőség. Az egy olyan klassz program. Mondtam is rögtön, hogy éppen ez az amit szeretnék. Mert ugye a vitorlásról pecázgatni az teljesen más. De.... helyi halászokkal? Ki ne izgulna rá a hírre? 

Szóval mondom neki:

• Óh, hát én nagyon szeretném ha elvinnél magatokkal egyik hajnalban
• Azt nem lehet, soha senki nem jöhet velünk
• Miért?
• Meztelenül halászunk
• (nevetni kezdek) Nem hiszem
• Nem? (félfordulatot tesz és bokáig letolja a sortját elővillantva csokoládészínű seggét)
• Oh.....úgy tűnik igazat mondasz, de tudod mit? Nem probléma nem vagyok szégyenlős
• Ok, ha nem vagy rendben, de mi 12-en leszünk a hajón

Hát valahogy így volt. A halászós dologra a következő nyáron került sor. És valóban. Én voltam az első ember aki nem halász volt a hajón, ráadásul NŐ! Ők pedig MEZTELENEK!

......és így folyt. tovább :-)

....sztorik amik hiányoznak az utikönyvekből

(szállás van..... Sime's Guest House)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.