2013.04.03. 01:30
A meztelen hvari halászok.....
Láttam már újságcikket róluk, de lábát előttem még nem tette a hajójukra idegen. De elérkezett az én időm....egyik hajnalban én is felkeltem Simével. Rohadt korán volt az a fél 5. Összekapkodtuk a sótól már szétrepedt hátizsákot, bele 2 üveg vizet és egy pár szendvicset. Nagyon izgatott voltam mert a kikötőbe menet tudtam meg, hogy senki nem értesült még róla, hogy ma (először) lesz egy hívatlan vendég a hajón. Hiába volt már minden aggodalmam....megérkeztünk a koromsötét kikötőbe. A halászok az égvilágon semmit nem szóltak amikor megláttak, ettől nem nőtt meg az önbizalmam. Reméltem, hogy egy kicsit azért udvariaskodni fognak. De óriásit tévedtem. A kurta-furcsa kezdet után már végképp nem tudtam, hogy a fenébe fogom elővenni a fényképezőgépemet ugyanis feltett szándékom volt, hogy én bizony az egész napot végig fogom fényképezni. Nem szaporítom a szót, elindultunk 4 db csónakkal tízen. A kormányosokon kívül majdnem mindenki keresett magának egy vackot és aludtunk egy jó órát mire a nap megjelent a horizonton mi pedig elértük az előre kitervelt kis szigetet.
A halászcsalád tagjai akik az egészet organizálják ugyanúgy melóznak a többiekkel, a különbség csak az, hogy nekik több lé marad.....Van az öreg - és itt most csak egy jellemző momentumot beszúrnék - Kérdezem Simét az imént, mi is a neve az öregnek? Erre dörmögi az orra alatt.....Drága, mondtam már neked! Mindenki Márko abban a családban. Mintha mindenre emlékeznem kellene :-) Na mindegy, így megy ez mifelénk! Szóval Barba Marko, Marko és a kis Marko aki 9 év körüli és már évek óta a sulszünetekben szorgos tagja a csapatnak. És már most nagyon "macho". 
Közel a parthoz lehorgonyoztak 2 csónakot kettővel pedig távolodva egymástól elkezdték beengedni a hálót majd nem tudom mennyi, rengeteg méternyi kötelet olyan villantófélével amivel terelgetik a halrajt a háló irányába. Szerencsére Sime jelt adott, hogy nyugodtan vegyem elő a kamerát...szóval immár nem voltam egyedül. Az emberek csak húzták ki a köteleket a vízből és dobálták vissza újból ezt nagyon sokszor ismételve, de úgy, hogy az ne gubancolódjon össze. Igyekeztem nem útban lenni senkinek, egyre jobban éreztem merre pozicionáljam magam adott pillanatokban. 9 óra körül egymás után elkezdték ledobálni a textilt és ott találtam magam a sok pucér pasi között. Egy cseppet sem zavartatták magukat, láthatóan ügyet sem vetettek rám ami megnyugtató volt ebben a fura szituban. Időnként beugrottak a vízbe (gondoltam biztos melegük van mert a hőség óriási volt) de aztán megtudtam, hogy a halak mozgását lesik. Előkerült egy szigony is és egy pár nagyobb példány már a lábaim előtt csapkodott. Végre már én is kaptam pár lelkesítő pillantást amikor látták milyen boldogan csattogtatom a fényképezőt. Melóztak és melóztak csak húzták-vonták azt a víztől súlyos kötelet. Ők a hétköznapi hvari halászok pocakkal vagy anélkül, sötétbarnára cserzett bőrrel, öreg, fiatal..... Hú és hogy beszólnak egymásnak ha valaki éppen nem erre vagy arra mozdul, nem jobb oldalról hanem balról tekeri a kötelet. Egyszercsak a két csónakkal elkezdtek egyre közeledni egymáshoz és ekkor már láthatóvá vált, hogy a háló egyik vége az egyiken, a másik a másikon van. Aztán már egészen összeértek és felgyorsultak az események.....ki húzza fel a zsákmányt, izgatottá vált mindenki....és tudtam, hogy ez most a nap fénypontja. Hát az valami óriási élmény amikor napvilágra kerül mekkora az aznapi fogás!!!! Ugyanis a sokórányi munka minden esetben ugyanannyi. A különbség sajnos igen nagy....nem mindig sikerül befogni a rajt és ha igen az is lehet, hogy 50 kg az is, hogy 400.
Na ez a nap....ez a 400 kilós volt!!!! Háló, hálóból szákkal átlapátolták a rengeteg halat hajóra.....És akkor? Na akkor értettem meg, hogy miért vannak takarók a csónakban (abban biztos voltam, hogy nem azért mert fáznak). A szétterített halakat letakarták a gyorsabb bevégeztetés miatt. Ezután összerendezgették a hálókat, köteleket, stb. Ejött az ebéd ideje is...mindenki elővette az elemózsiát. Ekkor tört meg a "jég". Egyikük odakiáltott hozzám és égnek emelt kezekkel pucéran pózba vágta magát. "Na, most....csinálj rólam egy képet" Naná, hogy megcsináltam :-) De nem vacakoltak sokáig, horgony fel és irány a kikötő. Amíg befutottak a csónakok (általában déli 1 óra körül) az addigra kimúlt halakat különböző ládákba fajtánként, nagyságonként szétszortírozták. Persze a ruhák is visszakerültek addigra így aztán a meztelen halászokat csak a nyílt tengeren vitorlással megközelítők láthatják néha. És hogy miért meztelenek? Saját elmondásuk szerint sokkal kényelmesebb így dolgozni, a ruha csak útban lenne, vizesen vagy a rászáradt sótól dörzsölve a bőrüket. Végül is van benne igazság.
A kikötőben a halászcsalád Nőtagjai már ott vannak. Mérleggel, jeges vízzel teli dézsák már előkészítve. A helyi étteremtulajdonosokon kívül a szemfüles turisták is kíváncsiak mire tudnak villámgyorsan lecsapni. A szépen átmosott halakat bestokizzák valami egészen művészien és már megy is a nagyobb felvásárlókhoz. Az egész nem több mint maximum 40-50 perc majd mindent eltakarítanak, felmosnak és aki kicsit is később érkezik már nyomát sem látja a gyönyörű, többszázéves árkádok közt hogyan fejeződött be az aznapi - manapság már egyre ritkábban művelt - tradicionális halászat aznapi tevékenysége. De szerencsére holnap is mennek és mondhatom megéri egy pár órát áldozni a beachen töltött órákból és ennek részeseivé válni.
Azóta bármikor meglátnak az én dalmát halászaim a piacon, itt-ott a városban leheletnyit ellágyulva üdvözölnek "bog" és gyakran megkérdezik mikor megyek már megint velük melengetve ezzel kis magyar szivemet. Azt gondolják szerencsét hoztam nekik, pedig nekem volt szerencsém velük :-)
Hasonló élményekkel várunk és megmutatjuk ami az utikönyvből kimarad. Szállás nálunk: Sime's Guest House
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
a szomszéd cigányember 2013.04.03. 15:23:34
mijemaja 2013.04.03. 22:24:28
Gazdarica 2013.04.03. 22:29:12
Negotiator 2013.04.05. 00:45:13
sajnálom hogy a korábbi bejegyzések képei nem töltődnek be, mert a képek is jók.
Gazdarica 2013.04.05. 00:48:36
Gazdarica 2013.04.05. 02:44:52
Negotiator 2013.04.05. 12:29:16
szívesen! Megérte kérni, most nagyon zavar hogy augusztusig várnom kell hogy Hvarra menjünk....